Lippai Péter - kickoff.hu-interjú a Miskolc Steelers játékosával

Az egyik vezető hazai sportági szakmai/rajongói site, a kickoff.hu nemrég interjút készített a Kelet-Nyugat All Star meccsen négy társával csapatunkat képviselő Lippai Péterrel. Ezt közöljük mi is az alábbiakban, teljes egészében.

Lippai Péter: Egy jó fullback pontos és alapos munkát végez a pályán, összhangban van a mögötte felsorakozó futóval, alkalmazkodóképes, képes felvenni a ritmust más játékosokkal, legyen gyors, erős, és mindig gondolkozzon egy másodperccel előrébb...

GZ: Hogyan kerültél kapcsolatba az amerikaifocival és hogyan lettél Steelers-játékos?
LP: Fiatalabb koromban, képernyőn keresztül ismerkedtem meg a futballal, nagyon tetszett, magával ragadott, később, 2005 októberében figyeltem fel egy hirdetésre, miszerint Miskolcon is alakulóban van egy csapat, ellátogattam egy edzésre, később ez rendszeressé vált, azóta az életem része.

GZ: Sokan csak Butának hívnak, honnan jött a becenév?
LP: Pontosan, csapaton belül ez a becenevem, régi edzőnk agyszüleménye volt: amikor elkezdtem ezt a sportot – már lassan három éve –, DE-ként indult a pályám, akkor történt, hogy a mester a maga nem éppen robosztus testalkatával egy play kedvéért beállt elém, én pedig bizonyítan akartam és csak rá koncentráltam, egy csellel át is vert, és az én helyemen hajtottak végre egy sikeres futást, Tamás (Horváth Tamás, korábbi headcoach - GZ) csak ennyit mondott „Ej, buta falember”, azóta a Buta jelző rámragadt.

GZ: Egy ideig LB-ként tevékenykedtél, hogyan kerültél FB-posztra?
LP: Tulajdonképpen ez a két poszt annyira nem is áll messze egymástól, ha agyonütnének, se tudnám megmondani, mikor és milyen körülmények között jött az ötlet, hogy mi lenne, ha kipróbálnának a támadásban is; abban az időben, mikor posztot váltottam, sok csapattársam szintén hasonló sorsra jutott és más csapategységbe vagy más posztra került, volt, aki TE-ből lett LB.

GZ: Milyen egy jó FB?
LP: Jó kérdés. Véleményem szerint egy jó fullback pontos és alapos munkát végez a pályán, összhangban van a mögötte felsorakozó futóval, alkalmazkodóképes, miszerint képes felvenni a ritmust más játékosokkal, továbbá legyen gyors és erős, és mindig taktikázzon, gondolkozzon egy másododperccel előrébb, mint egy védő. Mindent egybevetve: rendelkezzen azokkal az alapvető képességekkel, amelyek elengedhetetlenek hozzá, hogy jó játékos legyen – szerintem ilyen egy jó fullback. Én speciel mindig az ellenfeleimre és az edzőkre bízom, hogy eldöntsék, milyen egy jó focista, és hogy én az vagyok-e.

GZ: Tavasszal összeszedtél egy elég komoly sérülést. Hogy vagy most?
LP: Ez így igaz, sajnálatos módon az idei szezon nekem félbemaradt, egy részleges bokaszalagszakadásnak kösszönhetően, háromhetes fekvőgipsz társaságában kimaradtam két meccsről – abból egy elődöntő –, tehát mondhatjuk, hogy a lehető legrosszabbkor ütöttem ki magam. Mivel kevés a cserém, ezért sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy kompenzálják ezt a lyukat, amely „nekem köszönhetően” keletkezett az offense-ben. A Nyíregyháza ellen, ha jól emlékszem, két másik játékos is helyettesített, az elődöntőben, Zalaegerszegen pedig egy linebacker is besegített nekik. Szerintem ha nem is zökkenőmentesen, de nélkülem is tovább menetelt a támadás, elvégre egy csapatnak fel kell készülnie efféle eshetőségekre, ugyanis a csapat nem csak egy emberből áll. Jelenleg is toborzunk és egy utánpótlás-csapat is szervezőben van. A magam részéről teljesen jól érzem magam és mindent elkövetek, hogy jövőre se legyen könnyü dolga egyetlen védőjátékosnak sem ellenünk.

GZ: Ha már ennyire előreszaladtunk, mi újság a csapattal? Edzések, felkészülési meccsek?
LP: Sérültjeink gyógyulófélben vannak, ott lesznek a következő szezonban is, százszázalékos állapotban fogják erősíteni a csapatot. Éppen ezekben a hetekben egy kisebb „nyári vakáción” vagyunk, jelenleg mindenki saját maga erősít és fejleszti magát mind fizikálisan, mind pedig mentálisan, augusztusban pedig ismét teljes odaadással fogjuk látogatni a gyepet. Felkészülési meccsekről, nem sokat tudok mondani, több csapattal is kapcsolatban állunk, annyit mondhatok, hogy igen, lesz még idén mérkőzésünk, reményeink szerint nem is egy, és ha minden jól megy, ősszel meg is ejthetjük ezeket az összecsapásokat, személy szerint én már nagyon várom.

GZ: Miben látod a csapat erősségét, és szerinted miben kell még javulni?
LP: A csapat erőssége az egység. Hogy még miben kell fejlődnünk? Sok mindenben, jelenleg a divízió harmadik helyén végeztünk, szeretnénk, ha ennél rosszabb helyezést már nem érnénk el. Elindultunk viszont a fejlődés rögös útján, elég, ha csak Joe (Selmser – a szerk.) érkezésére gondolunk, egy világ nyílt meg előttünk és vele jobban érvényesülhettek az elkapóink. Tény, hogy nem ő egyedül járult hozzá a győzelmeinkhez – segítettek a már említett „vándorlások” is a csapaton belül –, viszont nagyban hozzájárult. A következő szezon még messze van, reméljük, hogy addig csakis gyarapodni és erősödni fog a csapat, minden téren.