|
Miért ne?!
Történelmi mérkőzés, történelmi győzelem, történelmi eredmény - ez
többször is elhangzott, például a meccset élőben a helyszínen
(kitűnően) kommentáló szpíker szájából, de valószínűleg a játékosok
maguk sem gondolják, pontosabban nem is tudhatják, mennyire igaz ez a
minősítés. Hiszen jelentős a találkozó szakmai eredménye, jó játék,
magabiztos győzelem, sok szerzett pont, és a rájátszás esélyének
bebiztosítása: nem lehet túlbecsülni ezek fontosságát. De a lelátótól
látszott, ami mégis fontosabb lehet a fentieknél: hogy ez végre egy „igazi” sportmérkőzés volt, valódi szurkolósereggel, valódi
szurkolással. Nem egyszerűen népes közönség jött össze - minden percben
látszott, hogy az ezen a szombaton az Eger ellen a miskolciakért
szorítók tábora messze túlmutat az amatőr, történetük kezdő éveiben
tartó sportágak tipikus nézőtáborán, amely értelemszerűen zömmel
rokonokból, barátokból, ismerősökből áll. Nem, ezen a hétvégén a
Volán-pályán több százan gyűltek össze olyanok, akiket önmagában az
amerikaifutball iránti érdeklődés hozott ki, azon belül is a látványos
és izgalmas sport miskolci kezdeményei iránti kíváncsiság, a szurkolói
lokálpatriotizmus, s ezek az emberek a rangadó folyamán a lelátóról
végig tanúbizonyságát adták, hogy értő szemlélői az eseményeknek,
gyakran lehetett tapasztalni, hogy egy-egy nehéz szituációban a padok
közül hamarabb bemondták a helyes verdiktet, mielőtt még a
játékvezetőknek idejük lett volna reagálni. Azt hiszem, elmondható,
ezen a délután egymásra talált csapat és közönsége, és mindenki a maga
szintjén és helyén megadta a másiknak, ami tőle tellett. A Steelers
izgalmas - helyenként talán túlzottan is izgalmas... – küzdelemben
szállította az elvárt két pontot, a drukkerhad pedig ehhez megadta azt
a biztatást, amilyet a korábbiakban talán még sosem kapott a gárda. Jó
volt látni, ahogy a kiemelkedő megoldásoknál - például a két
passzolt-elkapott touchdownnál - százak ugrottak fel azzal az ösztönös
mozdulattal, ami már nem a rokon srácnak vagy a jóbarátnak szóló „udvarias” üdvözlés, hanem a hamisítatlan sportbeli örömkitörés;
ilyesmit az ember amúgy csak a „vérprofi” európai labdarúgás helyi
reprezentánsai, a DVTK stadionjában láthat hétről hétre, mikor hazai
gól esik. És most már a Steelers pályáján is.
Jelen sorok írója további merész kijelentésre is vállalkozik, amire pedig nem volna jogosultsága, tekintve hogy az egyesület kéthárom éves történetét nem volt alkalmas végigkísérni, a komoly meccseket sem láttam mind, mégis, azt meri most állítani, hogy ez a Steelers - Eger derbi volt a hazaiak eddigi legszínvonalasabb, szakmailag már-már egy magasabb szintet képviselő, nyilvánvalóan legpontgazdagabb, s ilymódon a legszebb reményekre jogosító produkciója. Ez volt az a döntő ütközet, amely során számos ponton az önfeledt szemlélő gyönyörűségével figyelhette az ember a pályán kívülről a drive-ok felépítettségét, a váratlan play-hívásokat, a „zsinóron húzott” labdákat, a védőkről „lepörgő” labdavivőket, a megmosolyogtató mistackle-öket és a bombabiztos tackle-öket, az irányítót másodpercekig megvédő egyik falat, viszont az ellenfél quarterbackjét sokszor siettető másikat..., és azt, hogy szinte láthatóan, „kézzel foghatóan” vívta sakkjátszmáját a két szakvezetés a gyep átellenes oldaláról. Szerény véleményem szerint ezt a találkozót, ha volnának a magyar bajnokságból tévéközvetítések, nyugodtan közéjük lehetett volna venni. Én
magam írtam le alig pár hete Joe Selmser szavait egy beszélgetés
végéről, amit, látom, most valaki épp idézett a honlap fórumában: nem
elég a második hely... „unalmas” volna. Szóval leírtam annak idején, de
mint a csapatot közelről szemlélő kívülálló, hinni nem hittem benne.
Láttam, mi történt és főleg hogyan Újpesten, aztán itthon, majd
elképzeltem, mi volt Zalaegerszegen, és tudtam, mi folyik hétről hétre
az edzéseken, mindezen élmények alapján nyilvánvalónak tűnt, hogy „jó
az a második hely”... és senki sem ejthetett volna egy kritikus hangot
sem, ha idény végére megvalósul, egy tisztességes playoff-szerepléssel
betetőzve, még akkor is, ha ott már alulmarad a papíron jobbnak,
rutinosabbnak, erősebbnek tartott gárdák valamelyikével szemben a
csapat. De most... Nyíregyházán, valódi tétért, a csoportelsőségért, a
rájátszásban újra a hazai pálya lehetőségéért - miért ne?! Nem merek
hinni benne, de a magam részéről szívesen csinálnék még egy Miskolc
Steelers - Akárhonnan Akárkik meccsre valami szép kiadványt a nézőink
élményének teljessé tétele érdekében. Nyomda is lenne hozzá, azt tudom.
Már csak az alkalmat kell megteremteni rá. Balogh Attila |
mérkőzések
2022 HFL,
alapszakasz: április 24.: Miskolc Steelers - Győr Sharks 28-25 h.u. május 21.: Miskolc Steelers - Budapest Cowbells 21-29 június 11.: Miskolc Steelers - Budapest Wolves 31-38 június 18.: Fehérvár Enthroners - Miskolc Steelers 28-7 július 2.: ELŐDÖNTŐ Fehérvár Enthroners - Miskolc Steelers 26-13 július 16.: DÖNTŐ - XVI. Veolia Hungarian Bowl -------------------------------- 2021 Divízió I, alapszakasz: április 10.: Miskolc AFT - VSD Rangers 16-14 április 25.: Miskolc AFT - Dabas Sparks 8-21 május 9.: Miskolc AFT - Eger Heroes 56-14 május 29.: DEAC Gladiators - Miskolc AFT 6-49 június 20.: Budapest Cowbells II - Miskolc AFT 0-55 július 4.: ELŐDÖNTŐ Miskolc AFT - Budapest Titans 42-2 július 17.: DÖNTŐ - Pannon Bowl Miskolc AFT - Budapest Cowbells II 43-22 bajnokság
2021, TD Store Divízió I keleti csoport, alapszakasz
edzések
Miskolc, rendőrtiszti iskola pályája (Szentpéteri kapu)
felnőtt/junior kedden és csütörtökön 18-20 óra között Nagyobb térképre váltás A sportág iránt újonnan érdeklődőket is a fenti időpontokban várja a klub; előzetes információ: info@miskolcsteelers.hu Tagdíj: havi 5 ezer forint (újaknak az első hónap ingyenes) |