Szegedi Máté bajuszokat cibálna

A Miskolc Steelers 2012-es csapatát felkészítő edzőpáros másik tagja mesél a legutóbbi időszakban megélt érzéseiről, a jövőre vonatkozó várakozásairól:

- Az elmúlt esztendő (Steelers-nép-mese)

Elnézést azért, hogy több mint egy évvel a jelen előttről indulok, de ott kezdődött az, amiről szó van ma is. Azzal, hogy a Miskolc Steelers amerikaifutball együttese 6. helyen zárt a 2011. évi Divízió 1-es magyar bajnokságban Phillip Hildebrand vezetőedzővel.

Ahogy a szezon véget ért, leült az elnökség és áttekintette az egyesület lehetőségeit, teendőit az év további részére. Sajnálattal meg kellett állapítani, hogy a beígért-várt szponzori megállapodások hiányoztak, elmaradtak, így az egyesület anyagi helyzete megingott. Ezért sajnos nem tudtuk meghosszabbítani az amerikai trénerünk szerződését, aki ugyan sokat tett a Steelersért, ám nem sikerült megállapodni vele a folytatásról. Így mentünk „nyári szünetre”, aminek a végén bemutattuk az egyesület régi-új vezetőedzőjét, Harda Attilát, aki (már akkor) visszatért volna hozzánk. Azonban a játékosaink - legalábbis egy részük - már úgy gondolták, hogy ők külön szeretnék folytatni a sportot városunkban. Ennyi. Ott álltunk a Rendészeti Szakközépiskola (a hagyományos edzéshelyszín - a szerk.) parkolójában négyen, Páll Sándor, Nádi Gyula (elnök és alelnök - a szerk.), Aggod Péter és én, hogy ugyan az ország egyik legjobban felszerelt vidéki egyesülete vagyunk,  majdnem saját pályával, villanyvilágítással!, rendezett körülményekkel, edzőfelszerelésekkel, több mint 5 évnyi működéssel a hátunk mögött, de játékosok nélkül... Szóval ennyi? Most hagyjuk abba? Igen, megfordult a gondolatainkban.
Aztán magunkhoz tértünk a sokkból és elhatároztuk, hogy ha már a legnehezebb kezdeti éveken túl vagyunk, akkor most "luxus" lenne feladni. Feladni - ami a sportágunkra nem jellemző, sőt! Úgy döntöttünk, hogy Peti és én továbbra is visszük a szakmai munkát, az elnökség, Páll Sándor, Nádi Gyula és Balogh Attila pedig biztosítják a szükséges feltételeket. Az együttműködésünk eddig is hibátlan volt, és ez át is segített minket az összes nehézségen. Fontos volt a szakmai stáb számára, hogy nyugodt legyen a háttér, ami szerintem kifogástalan volt.

Első és legfontosabb teendőnk a toborzás volt. Végigjártunk a számunkra potenciállal rendelkező miskolci iskolákat, ugyanis megtanultuk a clevelandi kirándulásunkon, hogy okosan, hosszú távra építkezni csak alulról lehet. Ezzel elindítottuk a Miskolc Steelers új generációját egy, remélhetőleg sikerek felé vezető úton.
Sok srác, nagyon sok srác jött le az első edzésekre, akik között rengeteg tehetséges játékost ismertünk meg. Ösztönösen hasonlítgattuk őket a volt játékosainkhoz, mivel egy kapcsolatot hiába lehet egy perc alatt romba dönteni, attól még az emlékek megmaradnak. A téli felkészülés (2011/12 tele - a szerk.) alatt már kezdett kialakulni a csapat, de az igazi próbatétel az januárban jött el csak, amikor is elkezdtünk felszerelésben edzeni. Ugyanis az egyesületünket folyamatosan fejlesztettünk mind infrastruktúrában, mind eszközállományban, így sikerült megvásárolni közel harminc komplett felszerelést - sisakot és vállvédőt -, amit ki tudtunk adni ingyenes használatra a fiataloknak, ezzel is segítve a sport iránti elkötelezettségüket. A tudást a srácok elemi erővel szívták magukba, öröm volt minden edzést megtartani.
Az idő repült és egyre jobban éreztük, hogy ebből lesz valami. Nem ma, nem holnap, de mi mindig is hosszú távon gondolkodtunk, hároméves peridusokban. Megvolt időközben az első meccsünk az alakuló egyetemi csapat ellen, teremben, ahol tisztességesen helytálltunk és egy jót játszottunk az "Oroszlánokkal".

Közeledett a tavasz - időközben elindult az első magyar felnőtt bajnokság 2005 óta a Miskolc Steelers nélkül... Mivel felnőtt játékosaink nem nagyon voltak, értelemszerűen nem tudtunk nevezni az elsőosztályú bajnokságba, ezért felfüggesztettük a tagságunkat egy évre és jövőre fogjuk folytatni a szereplésünket, remélhetőleg még sokáig a felső kategóriában.
Ezalatt mi szerveztünk magunknak mérkőzéseket, amiket komoly felkészülés előzött meg a csapat részéről, minden csapategység nagyon sokat fejlődött, ami köszönhető a tervszerű edzésmunkának, a játékosok hozzáállásának, munkamoráljának és sűrű edzéslátogatásának. Jó érzés volt látni, hogy az edzésekről csak tényleg komoly indokkal maradnak távol a fiatalok és komolyan veszik, amit elkezdtek. A tavaszi mérkőzésekre való felkészülés során több fontos esemény is történt, először is megkerestek minket Kassáról, ahol épp akkor indult el a helyi amerikaifutball egyesület, nem meglepő, Cassovia Steelers néven. Nem sokkal utánuk jelentkezett egy önszerveződő csapat Szerencsről, ahol a srácok tényleg komolyan gondolták a sport elkezdését. Köszönhetően a vezetőjüknek, sikerült szervezett keretek közé építeni az edzéseiket Szerencsen. Ezt a sok szakmai munkát már nem igazán tudtuk megfelelő színvonalon elvégezni ketten, ezért csatlakozott hozzánk egy volt játékosunk, Varga Zoltán is edzőként. Így hárman már sokkal hatékonyabban tudtunk tréningeket tartani, személyes foglalkozásokat végezni. A csapatunk időközben már negyven fő felé nőtt, mivel több régi juniorkorú játékosunk is csatlakozott a kerethez, akik hamar alapemberré nőtték ki magukat.

Ezek után vágtunk neki az első nagypályás mérkőzésünknek, az első mérföldkőnek a juniorbajnokság felé vezető úton. Az Isaszeg Pirates csapatát fogadtuk, akik ugyan nem jöttek sokan, de annál elszántabban és keményebben küzdöttek, mintha mindegyiküket személyesen Jack Sparrow kapitány üldözte volna. A mérkőzést a rettentő melegben, nagy izgalmak után sikerült „behúzni”, győzelemmel kezdve a nagypályás szezont. Jó volt tapasztalni, hogy amit kértünk a srácoktól, azt többé-kevésbé viszontláttuk a pályán és a mérkőzést elérte célját, érzékeltük, hogy hol vagyunk lemaradva, mit kell még erősíteni. Ezek után egy jóval nagyobb falat került az utunkba, ugyanis a Budapest Wolves juniorcsapatával játszottunk a fővárosban egy edzőmérkőzést. Ezen a meccsen már a szerencsi különítmény tagjai is pályára tudtak lépni, nem is okoztak csalódást. Ugyan a meccs nem sikerült valami fényesre, mert mit szépítsem, nagy arányú vereséget szenvedtünk - viszont sokat tanultunk belőle, mind szakmailag edzőként, mind a játékosok. Örültünk neki, hogy egy nagyon sportszerű gárda ellen egy ugyan szorosnak nem mondható, de rengeteg tanulsággal szolgáló mérkőzésen voltunk túl.

Ezzel el is értünk a legutóbbi nyári szünetig, ami nem volt túl hosszú a játékosaink számára, mert már augusztus elején elkezdtük a felkészülést, sok erőnléttel, majd később sok játékkal készülve az első bajnokságunkra. Időközben megkaptunk a sorsolásunkat, amitől valljuk be, erősebbet nemigen kaphattunk volna... Pláne kezdésnek. Ellenfeleink a Budapes Hurricanes, Budapest Wolves, Budapest Cowboys és a Jászberény Wolverines lettek. Pfff, tavalyi magyar bajnok, a mindig erős Wolves, a nagyon jól szervezett Cowboys és az ugyancsak masszív Wolverines. Talán az utolsó mérkőzésben tudtunk reménykedni, hogy esélyünk lesz a győzelemre, és titkon reméltük, hogy ha a Cowboys gyenge napot fog ki, akkor esetleg megcibálhatjuk a bajszukat.

A sorsolás után láttunk hogy könnyű dolgunk nem lesz, de ugyanakkor van ideje a csapatnak formálódni a fordulók közti szünetekben. Ezzel el is érkeztünk az első meccsünkhöz, amikor a Hurricanest fogadtuk. Hallottunk már róluk, eredményeik magukért beszélnek - osztrák ezüst-arany, magyar bajnoki elsőség -, tudtuk, hogy könnyű dolgunk nem lesz. Az egyik legprofibb csapat itthon, és mégis, a félidő „csak” 14-8 oda. A meccsen később kijött az a különbség, amit vártunk, 41-8 a vége. Nem keseredtünk el, tényleg volt ilyen differencia a két csapat között. Mind fizikálisan, mind játéktudás terén. Ők már három éve játszottak együtt, nekünk tulajdonképpen a 3. meccsünk volt együtt, és az első bajnokink.
Nem lehetett sokáig elmélkedni, előre tekintettünk, tudtuk, hogy sokkal könnyebb ellenfél nem lesz a következő, a Wolves sem. Nem is lett az, sima papírforma vereség, 52-0 oda megint. Ugyanazt a formáját hozták a Farkasok, mint a felkészülési meccsen, csak most még oda is tették magukat. Igaz, nem a „hazai” pályánkon játszottunk, hanem Felsőzsolca vendégszeretetét élveztük, kitűnő minőségű pályán tudtuk fogadni fővárosi riválisainkat. Nagyon technikás, nagyon erős ellenfél voltak, jó edzőkkel.

Rögtön ezután jött a Cowboys-meccs, ahol sokáig vezettünk, nagyszerű napot fogott ki nálunk a támadósor, és jól játszott a védelmünk is. Azonban a Cowboys hosszú passzaira nem volt elixír, kiénekelték a szánkból a sajtot. A mérkőzés vége előtt 9 másodpercünk volt, hogy egy utolsó játékkal megfordítsuk az állást, azonban hiába a szép passz Bálinttól és a nagyszerű szlalomozás Balázstól (Miklós Bálint QB és Mogyorósági Balázs WR - a szerk.), az utolsó védőt már nem tudta kikerülni az elkapó és így 20 yardra voltunk a győzelemtől. Maradt 38-34. Oda, megint. De sebaj, úgy gondoltunk, minden erőnket összeszedjük és egy igen kemény meccset játszunk a 'berényiekkel. Mire odaértünk, már nem esett, a pálya mély volt és csúszós, de játékra alkalmas. Ezen a meccsen viszont kijött az összes újonchibánk: felesleges szabálytalankodások, labdavesztés kritikus szituációban, rutintalanság a speciális egységben, és végül fejben sem bírtuk a végét. Hiába játszott irányítónk ihletett formában, 3 TD-t is szerezve, egy nagy különbségű vereség lett az idei bajnoki szereplésünk vége, 41-18.

Amit levonhatunk tanulságot, az az, hogy még keményebben kell készülni fizikálisan és nagyon oda kell figyelni a mentális felkészítésre is. A tudatos építkezésünknek hála, csak egy játékos „öregszik” ki, így jövőre szinte ugyanazzal a csapattal vághatunk neki a bajnokságnak, csak jóval több rutinnal, aminek hiánya nagyon megmutatkozott az idén. A Hurricanes játékosai csak az idén osztrák felnőtt bajnokságban és HFL-ben játszottak, a Wolves juniorjai a magyar másodosztályban, valamint az osztrák juniorbajnokságban léptek pályára, a Wolverines csapata pedig a magyar Blue Bowlban szerepelt, így csak az idén több mint tíz meccsen gyakorolhattak. Mi a bajnoksággal együtt összesen 6 mérkőzésen voltunk érdekeltek. Ezen a meccshiányon jövőre mindenképp változtatunk és többet játszva több tapasztalattal felvértezve fogunk indulni a következő utánpótlás-kupában.

A jövőbeli terveinket mindenképp az idei toborzáson hozzánk jelentkezett felnőtt játékosokkal együtt fogjuk megvalósítani, Harda Attila vezetőedző segítségével. Mindenképp el fogunk indulni a következő első osztályú felnőtt magyar bajnokságban, amiben a kassai együttes is segíteni fog minket játékosokkal. Remélhetőleg még érkezik hozzánk jó pár felnőtt és junior korú játékos, mivel a csapatba építésük megoldható könnyedén. Az egyesületi struktúránk tovább bővült egy szinttel, ugyanis idén már serdülő korú, 14-16 éves játékosokat is várunk, mivel részükre jövőre külön kupa lesz, így segítve a felkészülésüket.

Mindezek gondtalan lebonyolítása nem lett volna lehetséges, ha az elnökségünk nem áll mindenben mögöttünk, nincs az egyesületünknek jól megszervezett, stabil működése, megfelelő infrastruktúrával és eszközökkel. Ezzel a régióban mi vagyunk az egyedüli csapat, amely saját pályával, felszereléssel, garantált bajnoki szerepléssel rendelkezik és olyan kilátásokkal, amivel a jövőben komoly tényező lehetünk az amerikaifutball magyarországi térképén. Egy igazi keleti bástya.