Aggod Peti soha nem adja fel

A Miskolc Steelers 2012-es csapatát felkészítő edzőpáros egyik tagja mesél a legutóbbi időszakban megélt érzéseiről, a jövőre vonatkozó várakozásairól:

- Miként éltem meg, ami történt?

Nyáron, 2011-ben kaptam egy sms-t az akkori elnökségi tag Gável Ivántól (volt Steelers-játékos, 2011 őszén távozott a klubtól - a szerk.), hogy az elnökség úgy döntött, hogy az akkori amerikai edzőnk szerződését nem hosszabítja meg. Ebből gondoltam hogy probléma lesz mert a játékosok ragaszkodtak nagyon az edzőhöz és már akkor többen fejtegették, hogy ők is abbahagyják a focit. Ekkor eljött az a bizonyos beszélgetés a rendőriskola pályáján; én előtte kértem a volt csapattársaimat, hogy gondolják át, mert ha kilépnek, akkor vége a Steelersnek. Kiléptek...
Akkor ott álltunk és néztünk magunk elé.
(Ők később alakítottak egy másik csapatot Renegades néven, ott játszanak azóta.)
Sokat vívodtam, mit tegyek, menjek velük...? maradjak...? hagyjam abba az amerikaifocit, amit 2005-től űzök?!
Úgy döntöttem, annyi áldozatot hoztam a Steelersért, hogy nem hagyom cserben!

Három gyermekem és a feleségem mindig támogatott abban, hogy edzésekre járjak, tőlük elvéve az időt. Ezért úgy gondoltam: akkor újjáépítjük! Felhívtam Szegedi Mátét, hogy mit szólna hozzá, ha toboroznánk egy juniorcsapatot és újrakezdenénk. Benne volt egyből és nagyon sokat tett a dolog sikeréért.

Összehoztunk egy rögtönzött elnökségi ülést, amelyen elhatároztuk, hogyan tovább. Szerintem elsődleges dolog egy elsőosztályú csapat életében: legyen pálya, legyenek szponzorok, és az összes többi, a munka csak rajtunk múlik. Az akkori elnökség megígérte, hogy támogat bennünket mindenben, ezért kértünk tőlük 30 darab teljes felszerelést, amelyet meg is kaptunk, így könnyebb volt toboroznunk, mivel a fiúknak csak a 3000 forintos tagdíjat kell fizetniük. Tudjuk, hogy Miskolcon nehéz a helyzet anyagilag, így próbáltuk segíteni leendő játékosainkat. A toborzás nagyon jól sikerült, közel félszáz fiatal jelent meg az első edzésen!
Elkezdtünk velük dolgozni, remek kis csapat jött össze, közben a Szerencsen akkor alakuló csapat tagjai is csatlakoztak hozzánk.

De még ekkor nagyon messzinek tűnt egy felnőtt csapat létrehozása! Ám felcsillant a remény: egy szlovák csapat keresett meg minket, hogy szeretnék, ha jöhetnének edzésekre - igazán jó kötésű, sportos fiúkról volt szó, nagyon megörültünk neki! Elkezdődtek nyáron a közös gyakorlások, nagyon jó hangulatba teltek. Szeptemberben elindult a hazai utánpótlás-bajnokság, amelybe neveztünk 36 játékossal. Elindultunk, a sorsolásunk az egyik legnehezebbre sikerült, de jobb csapatok ellen lehet sokat tanulni. Nem voltak nagy elvárásaink, mivel az alapszakasz első, második, harmadik, és ötödik csapatával mérkőztünk meg. Én nagyon büszke vagyok a srácokra, mindvégig kitartottak. Egyet kértem: hogy ne adják fel és küzdjenek egymásért. Ez a szezon közepe felé látszódott igazán, amikor 38-34-re kaptunk ki Budapesten a Cowboystól, de az számunkra felért egy győzelemmel, mert ott igazi csapat lettünk!
Most vége a juniorszezonnak, a felnőttre koncentrálunk, mivel 2013-ra a Divízió 1-es bajnokságba neveztünk.
A toborzásunk jól sikerült, egyre több felnőtt játékosunk van és a kassai fiúkkal kiegészülve fogunk pályára lépni.

A régi csapatból is maradtak játékosok, ők is nagyon sokat segítettek abban, hogy a Steelers megmaradjon. Kiemelném Imricskó Pétert, aki az offense-t segítette, míg Szabó Roland, a Győr Sharks volt kickere a speciál teammel foglalkozott.
Idén szeptemberben csatlakozott hozzánk Harda Attila vezetőedző, aki korábban már volt a Acélcsapatnál szakvezető. Úgy gondolom, a következő szezonunk nehéz lesz, de soha nem adjuk fel!
Szeretném megköszönni a szponzoraink támogatását, hiszen az amerikaifutball költséges sportág, ők pedig megkönnyítik a focizni vágyó fiatalok dolgát, levéve családjuk válláról a terhek egy részét. így most már a Steelersben "csak" futballozni kell!