Minden rendben… Minden rendben?

Kettőből kettő, eddig jöttek a győzelmek, ahogy előzetesen mindnyájan vártuk. Tehát: minden rendben... Minden rendben?! Csak az látja így, akinek a végeredmények jutottak az újságban, de a saját szemével nem látta sem az újpesti, se a dunaújvárosiak elleni találkozót. Egyik sem volt sima... Mindkétszer 0-6-ról kellett fordítani, s az a bizonyos győzelem igen nyögvenyelősen sikerült végül. Vajon miért?
A világon a legegyszerűbb kérdést szegeztük a csapat játékáért felelős, azt - kívülről, illetve belülről - legjobban látó vezéregyéniségeknek: mi a baj?
A válaszokat véletlenszerű (időrendi) sorrendben közöljük.

Harda Attila, vezetőedző: - Egy szó: edzéslátogatottság. Ennek hiányai eredményezik, hogy a mérkőzéseken rendre lyukakat kell betömködnünk. Fejben sincs ott mindenki. A jégkorongválogatott diadala nyomán maradt meg a fülemben néhány szó a sajtóból, nekik miért sikerült. Például az elhivatottság... Itt nálunk vannak emberek, akik lejárnak edzésre, megteszik a magukét, de olyanok, hogy ha egy heggyel kerülnek szembe, megtorpannak. Többen vannak ilyen lelki alkatúak, mint kellene. Azok pedig az újak közül, akik nem ilyenek, még rutintalanok. Ezeken a dolgokon nem sokat lehet változtatni, és csak az adott meccsen derül ki, hogy mennyire ütközik ki. Eddig ismeretlen - hiszen bajnoki újonc - ellenfelekkel találkoztunk, ezután számunkra ismertebb riválisok jönnek, talán ez is segít. És még két objektív ok a gondokra: a running backünk sorozatos sérülései, és új, összeszokatlan emberek a falban.

Szegedi Máté, defensive koordinátor: - Inkább a fejlődési lehetőségek felől közelítem meg a kérdést. Új edzésmódszerek bevezetésével tudnánk tovább fejlődni, ez vonatkozik a védekező csapatrészre is. Az edzések intenzitása a következő, ami még növelhető. Bár ez a mérkőzések ilyen sűrűsége mellett nem is biztos, hogy célszerű volna. Amúgy minden meccsnek megvan a tanulsága. Az idei kettő közül főleg az elsőnek. Szokni kell a légkört, felvenni a ritmust. Ne feledjük, tavaly júniusban volt előtte utoljára meccsünk; nem tétmeccs, hanem egyáltalán, bármilyen. Ugyanakkor szerintem tavaly még hiányzott volna az a plusz mentális erő, amivel idén mindkét esetben hátrányból fordítani tudtunk.

Száraz Zsolt, offensive koordinátor, irányító játékos: Ami a baj okát illeti, egyértelműen... de nem, ezt nem így mondom, inkább másként fogalmazok: hoztuk a két győzelmet, de az offense - és a kritikám csak erre vonatkozik - nem igazán volt ott fejben egyik esetben sem. Kétségtelenül, nem tudjuk hozni a figurákat, amik edzésen mennek. Szóval az okok? Talán túl nagy teher került Joe (Selmser, az idénykezdetkor érkezett új quarterback - a szerk.) vállára. Ha lennének elkapóink... mármint fejben, ott lennének valóban a pályán, és ha menne a futás is, ahogy kellene, sokkal több pontot értünk volna el a két lejátszott találkozón. A hat bekapott pont, a defense részéről, nem sok. Az rendben van. A baj tehát az, hogy miért csak két touchdownt csinálunk, miért "épp hogy csak" nyerünk.

Joe Selmser, irányító játékos: - Szerintem az a baj, hogy ha a csapat nem is újoncokból áll már, de mégis többen újak vagyunk a kezdők között: én is, és több falember. A másik probléma: az offense. Ebben csapatrészben valahogy nincs elég vezéregyéniség. Olyan hangadók, mint a defense-ben. Úgy értem, a 11 kezdőből csak kevesen ilyenek. És egy vagy két ember kevés ahhoz, hogy olvasni tudjuk a másik oldal védelmének játékát. Hogy mindkét meccs első részében a támadójátékunk inkább "szerencsétlenkedés" volt? Az a helyzet, hogy sok jó képességű emberünk van. De mindkétszer az első két negyedben mi volt? "Relax". Utána felébredtünk. Ebben kell változtatni. Nem várni mindig a másikra. Ezután is váratlan QB-futásoknak kell-e majd kihúzni a csávából az offense-t? Most is azt mondom, mint korábban: csak megfelelő arányban szabad vegyíteni a futást és a passzjátékot.

Nagy Levente, középső linebacker: - Lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de azt mondom, a védelemmel nincs különösebb baj. Bár nekem sok a bekapott hat pont is... Ilyen szintű játékosokkal, mint Joe, Sprinter, vagy Peti (Selmser QB, Paulenka László RB, Aggod Péter C - a szerk.), az offense-nek többet kéne produkálnia. Viszont Joe még csak két hónapja van velünk, nem ismerheti eléggé a playbookot. Erőnlétileg jók vagyunk. Amiben hiba van: az edzésmunka. Egyedül én szajkózom például, hogy a tréningen is legyen felfestve a pálya. Nem lehet úgy gyakorolni, ha ki-ki nem tudja, hol a helye, hol a pálya széle. A speciális egységet kell még említenem: itt különösen kevesen vagyunk edzéseken; akit adott meccsen be akarnánk tenni, az pont nem volt itt... szóval így nehéz.