A 2009-es év steelersese a PFM-ben

Interjút készített a Pro Football Magazin a miskolci csapatnál tavaly az év játékosának választott, ekként elismert wide recieverrel, Lakatos Bencével. A havilap aktuális, március utolsó szombatján az újságárusokhoz került számában olvasható kétoldalas, szépen illusztrált cikk szövegét mi is közöljük, az alábbiakban (apróbb hibajavításokkal). Szerzője Zahovay Ádám, a PFM munkatársa.

A Miskolc Steelersben alapítása óta szerepel, de sérüléseken és rengeteg edzésmunkán keresztül vezetett az útja a miskolci Acélosoknál "az év játékosa" címig. A még mindig csak 19 éves Lakatos Bencével beszélgettünk:

- Fiatalon kezdted az amerikaifocit, milyen sportot űztél előtte?

- Korábban hat éven át dzsúdóztam, aztán 14 évesen mentem el először amerikaifocizni, ez öt esztendeje volt. Akkor még csak épp kezdett alakulni a Steelers, miután lementem, rá egy-két hónapra  lettünk egyesület, akkor indult be az egész. Előtte nem nagyon volt Miskolcon szervezetten jelen a sportág, kis dobálózás haverok között, semmi komolyabb.

- Hogyan jött a gondolat, hogy amerikaifocizz?

- Középiskolások kezdték el ezt az egészet, én csak lementem megnézni, hogy mi itt a helyzet. Nem tudtam, mit szeretnék csinálni, nem is ismertem a sportot, csak láttam néha a tévében, a nagy ütközéseket - és megtetszett. Nem ismertem a pozíciókat, nem voltam tisztában szinte semmivel, mégis megragadott.

"A csapattársaimat nagyon kedvelem, kitűnő közösség alakult itt ki. A focit is nagyon szeretem, van, hogy fent vagyunk, van, hogy lent, de a közösség akkor is egyben marad és megmarad. Nagyon szeretek itt játszani. Jóbarátaim vesznek körbe"

- Akkoriban még nem volt miskolci juniorcsapat. Eleinte mennyit játszottál a felnőttek között?

- Először keveset játszottam a felnőtt csapatban, felszerelés-gondjaim is voltak, aztán két-három éve a térdem miatt kellett kihagynom egy fél évet, a porccal voltak problémák. Az elég fájdalmas időszak volt. Hirtelen megnőttem, és nem bírta annyira a térdem a terhelést és azt a tempót. Remélem, hogy ez csak annak az időszaknak volt a problémája. Ezután akadt egy szezonom, mikor nehezen ment a helyreállás, akkor elég keveset játszottam, csereként szerepeltem mindig. Tavaly volt az első teljes és sérülésmentes szezonom, utána jött a junior-bajnokság. Szerencsére a térdemmel azóta nem volt gond, mostanában már nem is igen szokott fájni.

- Milyen eredményekkel sikerült ezt a két szezont zárnod?

- A csapat legjobb eredménye a másodosztály harmadik helyezése volt tavalyelőtt. Emellett kispályán a mostani Aréna-kupán is elég jól szerepeltünk. Nekem személy szerint az előző volt a legjobb szezonom, ekkor választottak meg a 2009-es év játékosának.

- Hogyan értékelnéd a csapat szereplésést a junior-kupában?

- Dacára, hogy nem értünk el helyezést, egész jól sikerült, hiszen sokat tanultunk és olyan ellenfelekkel játszottunk, akik régebb óta vannak a sportban. Másrészről a Jász-Nagykun ellen szoros meccset játszottunk, az első félidőt hoztuk, megnyerhettük volna, úgy érzem. A Debrecen ellen benne volt a mérkőzésben a győzelem, csak első meccsesek voltak sokan, jópár újonc játszott nálunk. A Wolves elleni meccs nem volt igazán kérdéses, ők idén a juniorban is más világot képviseltek. Úgy érzem, most szeptemberben, a következő junior-kupán elérhetünk valamilyen helyezést, ha nem jön közbe semmi váratlan. Saját teljesítménnyel, úgy gondolom, meg lehetek elégedve, amit elvártam magamtól, hoztam is. Nem éreztem egy percig sem, hogy ez másféle bajnokság, itt nem állok oda rendesen. Szerencsére minden meccsről úgy tudtam lejönni, hogy ez a teljesítmény volt az én 100 százalékom.

- A felnőttcsapatban milyen szerepkört fogsz betölteni tavasszal?

- Úgy néz ki, hogy első számú elkapó leszek, de most egy sérülésből épülök épp fel. Remélhetőleg a szezonkezdetre már rendbejövök, mivel a csapatban elég kevés az elkapó, így feltétlenül számítanak rám.

- Kicsit más téma. Ki számodra a példaképnek tekinthető prototípus elkapó?

- A kedvenc elkapóm Wes Welker. Szeretem a biztos kezű, borzasztó gyors és robbanékony játékosokat. Ehhez a poszthoz kell egy bizonyos magasság, de gyorsasággal és robbanékonysággal könnyen lehet ezt pótolni. Emellett elengedhetetlen az, hogy ügyes kézzel bánjon a labdával és rendelkezzen egy bizonyos játékintelligenciával. Talán egy kis pluszt adhat a színészi tehetség is, hiszen el kell hitetnünk a védőkkel azt, ami nem fog megtörténni... Át kell verni őket. Fontos még, hogy nyugodt játékos legyen, nem szabad izgulni, mert akkor csak öszekavarodnak a dolgok.

- Ha már elkapó-típusok: melyik fajta személyiség áll közel hozzád? A Welkerhez hasonló nyugodtság, vagy inkább a "csakazértis", "majd én megmondom" típusú játékosok?

- Jobban kedvelem a tisztelettudóbb elkapókat, ellenben nem szeretem a nagypofájú embereket, mint például Chad Johnsont. Mindenkinek odaszól, még ha nem is mondanak neki semmi rosszat, nekem ez nem igazán szimpatikus, én nem szeretnék ilyen játékos lenni.

- Miért örülsz annak, hogy a Miskolc Steelersben játszol?

- A csapattársaimat nagyon kedvelem, kitűnő közösség alakult itt ki. A focit is nagyon szeretem, van, hogy fent vagyunk, van, hogy lent, de a közösség akkor is egyben marad és megmarad. Nagyon szeretek itt játszani. Jóbarátaim vesznek körbe.

- Milyen célokat tűztetek ki a csapat elé idénre?

- Szeretnénk visszajutni a Divízió I-be, ez a legfontosabb most. Minden mást ennek rendelünk alá. A tapasztalat mindenképp velünk van, mert lehet, hogy sok ember kipergett, így sok újonc is szerepet kap majd, de alapvetően sokéves tapasztalattal rendelkező csapat vagyunk. Voltak, akik a tavalyi év miatt itthagytak bennünket, de mi ettől csak még jobban küzdünk. Az újonc csapatok még izgulnak, buta hibákat vétenek, olyanokat, amiket anno mi is megcsináltunk, de most már a meccsrutin mellettünk áll.

- Hosszútávú célok?

Pár éven belül mindenképp az elsőosztályban szeretnénk szerepelni, annak is a felső-közép kategóriájába tartozni. Nem mondom, hogy mondjuk a Farkasokkal egy szinten, mert azt borzasztó nehéz elérni, de nem sokkal alattuk szerepelni. Ez nagyon boldoggá tenne engem. Szeretnék akkor is még elkapóként a csapatban szerepelni, minél többet hozzátenni az egészhez, és addig szeretnék játszani, ameddig a fizikumom engedi.