Bresciano (#46) gondolatai a zalai vereség után

Ülsz a pálya szélén. Bámulsz magad elé. Nem érted, vagy inkább nem akarod érteni. Vége. Ennyi. Az álmok így vállnak köddé. Nem érted hogy miért.
Szeretnél továbbra is mindent rózsaszínben látni. Szeretnéd azt érezni, hogy megélted az álmaid. Meredsz magad elé. Nézed a füvet és azon gondolkozol ,hogy miért nem sikerült? Nem, nem vagy telhetetlen, csak szerettél volna belépni azon a bizonyos kapun, amiről az Edda annak idején énekelt. Egy lépés választott el. Sajnos egy nagyon nagy lépés. Bámulod tovább a gyepet és ürességet érzel. Ezt az érzést szíved szerint elcserélnéd bármilyen más érzésre. Csalódottságra, dühre vagy bármire. Csak ez a nagy űr ne lenne. Gondolkozol és peregnek az emlékek.
Azt gondolod, hogy csupa rossz kép jön elő. De nem.
Itt meglepődsz egy kicsit, de tovább falod az emlékeket. Kizársz mindent! Nem érdekel, hogy ki mit csinál most körülötted. Kizársz mindent! Záporoznak, bevillanak a régi dolgok. Szenzációs második félidő Újpesten, brutális harc a Gorillák ellen, tanulságos zalai ütközet, csodálatos hangulatú hazai meccs a Hősök ellen. Apró mosoly jelenik meg a szád sarkában. Ezért már megérte.
Megérte gürizni edzésen. Megérte leküzdeni a kínzó fájdalmat, és talán ami a legfontosabb, megérte elkezdeni. Bánt egy kicsit a tehetetlenség, de belegondolsz, hogy most is csak tanultál. Tanultál a fájdalomból és a tehetetlenségből. Megtanultad, hogy több kell. Nem sokkal - de több. Elfáradtál, mentálisan hosszú volt az idény, itt fáj, ott fáj, de nem érdekel. Ott eltökéled, hogy ez igy nem mehet tovább. Megfogadod, hogy jövőre nem elég a bronzérem!
Bronzérem? Felteszed magadban a kérdést. Egyre hangosabban zsibongó fejedben. Harmadik lett a Steelers a másodosztályban! Aki tavaly ezt mondja neked, tuti szembeneveted. Már tudsz mosolyogni. Ez jó, gondolod. De valami nem hagy nyugodni. Valami, ami egy kis szenvedést okoz és marcangolja a lelked. Nincs annál rosszabb, amikor tehetetlen vagy. Tehetetlen az ellen, hogy a csapattársad, a barátod szenved a fájdalomtól a pályán. Üvölteni tudnál. Üvölteni bele a nagyvilágba, hogy neeee... Ne kínozd tovább magad. Segítenél, de nem tudsz.
Zuhany. ami kicsit segít. majd irány haza.
Azt hitted, reggel könyebb lesz. Nemnemnemnem. Most még rosszabb. Sokkal rossszabb, ezt már szavakba sem tudod önteni...