Az amerikaifutball

Ma már egyre többen ismerkednek, barátkoznak az amerikaifutballal, többnyire a profi tengerentúli meccsek magyar nyelvű tévéközvetítései révén. Mégis, továbbra is igaz: a téves képzeteknek, előítéleteknek leginkább áldozatul esett sportág címének fő várományosa a football. Kívülállókkal beszélgetve folyton le kell szögezni: nem „bukósisakos hústornyokról” szól. Ellenkezőleg, talán ez a legkombinatívabb csapatsportág, amely rendszerszerű működését tekintve mindenekelőtt a sakkhoz hasonlítható...
Most csak az alapok áttekintésére van módunk, megkönnyítendő az események követését azon nézőknek, akik esetleg először látnak ilyesmit.

Az amerikaifutball gyökerét tekintve rokon az európai futballal és a rögbivel. Utóbbival gyakran össze is tévesztik, holott nagyban különbözik tőle. A mi labdarúgásunktól is, de attól inkább szabályait, technikáit tekintve: itt lábbal rúgjuk, ott kézzel viszik, illetve dobják a - nem kerek, hanem - tojás alakú labdát. A rögbitől szellemiségében, játékképében tér el nagyon erősen az amerikaifutball: utóbbihoz képest a főleg a brit birodalomban népszerű játékban tényleg „összevissza” rohangálnak a figurák, azaz az előre kimódoltság, az egyének és a csapatok mozgásában tetten érhető rendszerszerűség minimális. A rögbiben alapélmény, hogy a játékosok „gyömöszölik” egymást a játékszerért folyó harcban, olykor a szó szoros értelmében dagasztják a sarat. Az amerikaifociban ilyesmi nincs: a testi kontaktus csak arra szolgál, hogy általa a védők megállítsák a támadókat - rendszerint egy ember egy másikat. Lerántják magukkal a földre, hogy ne tudjon tovább előre haladni, és kész. Nincs „birkózás”.

A csapatsportok többségétől eltér a speciális játékmenet. Az amerikaifutball lefolyása erősen „szaggatott”. A tényleges játék pár másodpercig folyamatos, aztán újra és újra leáll.
Van időkérés (félidőnként 3-3), de az irányítók (quarterbackek), illetve a csapatrészek vezéregyéniségei a pármásodperces, félperces leállások alatt is „osztják az észt”. Ez fontos szerepük is, mind a quaterbacknek (magyarul egyszerűen: irányító, rövidítéssel QB), mind a védelemben hasonló szerepet betöltő játékosnak.
Félszáznál több játékos van egy csapatban, de egyszerre csak 11 tartózkodik a pályán. Oka nem az, hogy „biztos sok a sérülés, ezért sok csere kell”, hanem hogy a játék menetében három különböző fázis váltja egymást, átlagosan pár percenként, s mindegyik fázishoz másik 11 fős teamet küldenek pályára. Vagy az van, hogy az A csapat támad, akkor a B védekezik: A támadó (offense) és B védekező (defense) csapatrésze van a pályán. Vagy az van, hogy B támad és A védekezik. Végül pedig az is előfordul, hogy - gól után, félidő kezdetekor, és egyéb „köztes” szituációkban - mindkét oldalról az úgynevezett speciális csapatrészt (special team) küldik be, ezek mindig egyszerre vannak pályán, egymás ellen.

Az egyes csapatrészek felállása

Az offense-ben találjuk a sportág legfontosabb emberét, a már említett quarterbacket. Egy támadási manőver startjakor rajta múlik, milyen formában zajlik a támadási kísérlet. Megpróbálhat passzolni, az előreiramodó társak valamelyikéhez, szélre avagy középre. Vagy pedig leadja a labdát a mögüle induló, mellette előre futó társának, akit running backnek hívunk. Ritka esetben maga a QB indul meg a labdával.
Emiatt beszélhetünk a támadó játékformák kettőségéről: passzjáték vagy futójáték. Legegyszerűsítve erről szól az amerikaifutball. Aki támad, vagy ezt, vagy azt választja.
A védekező csapat esetében éppen ez a játék kulcsa: megsejtik-e, mivel fog próbálkozni a támadó oldal, és amikor megtörténik, képesek-e kellő gyorsasággal és hatékonysággal reagálni rá. Itt az egyik pont, ami miatt a sakkhoz hasonlíthatjuk a sportágat: lépni kell, ehhez választani a lehetséges utak közül - az ellenfélnek pedig kikövetkeztetni, majd válaszlépéssel reagálni.

A running back útját a labdával a támadófal (offensive line) dolga biztosítani. Másik oldalról pedig a védőfalé (defensive line) megakadályozni. Mögöttük a linebackerek igyekeznek a réseket betömni, az utolsó gátat a cornerback-páros és a safetyk kettőse jelenti. A támadók passzjátékának levédekezése dolgában utóbbiak szerepe megnő. A támadók részéről passz után a wide recieverek (szélső elkapók) feladata begyűjteni a szálló labdát s azzal a gólvonal felé iramodni. Ez a sportág leglátványosabbnak tartott eleme.

A játék célja itt is, mint elődeinél, a gólszerzés. Ennek legjobb módja az ellenfél alapvonalán túlra juttatni a labdát: ez a hatpontos gól, a touchdown (TD). Két dolog kell hozzá: a TD-t szerző játékosnak kezében kell lennie a labdának (nem csak hozzáérnie kell, de birtokolnia azt!), és legalább egyik lábával érintenie a gólterület talaját. El is kaphatja bent állva a felé repülő labdát, de azt már fogva be is futhat a gólvonalon túlra.

A játék előrehaladása leírva nehezen elképzelhető, ezért csak a lényeg: aki támad (A), négy lehetőséget kap, hogy ebből 10 yardnyit előrehaladjon a labdával; ha sikerül, a dolog újrakezdődik. Így araszolhat előre az offense a gólterület felé, a touchdown vagy fieldgoal (3 pontot érő kapura rúgás) reményében. Ám ha egyszercsak nem jön össze a minimum 10 yard - mert a rivális (B) megakadályozza -, akkor a negyedik kísérlet után elvesztik a támadás jogát, felcserélődnek a szerepek, B offense egysége jön be a pályára, és az A csapatból a defense. A játék pedig megindul az ellenkező irányba.

Megjegyzendő: az amerikaifutballban a yard mértékegység használatos, ami majdnem ugyanannyi, mint a méter. A pálya 100 yard hosszú.

„Lerántják magukkal a földre, hogy ne tudjon tovább előre haladni, és kész. Nincs 'birkózás'.”

A fentiek kiegészítéseképpen idézzük még fel a Wikipedia online lexikon szócikkét az amerikaifutballról:
(A szöveg, némileg helytelenül, a sportág nevének külön írt verzióját használja, ezt nem javítottuk.)

Az amerikai futball - vagy ahogy az USA-ban és Kanadában hívják: futball - egy csapatjáték. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél end zone-jába vigyük és ezzel pontokat szerezzünk. A labdát lehet hordani, dobni vagy passzolni. Pontot többféleképpen lehet szerezni; a labda gólvonal mögé vitelével, a gólvonalon áthaladt csapattársnak való passzal vagy kapura rúgással. A játékot az nyeri, aki a megszabott időn belül a legtöbb pontot szerzi.

Az Amerikai Egyesült Államokon kívül az amerikai futball névvel különböztetik meg a hagyományos futballtól, amit ott soccernek neveznek, vagy a rögbitől. Az amerikai futball a 19. század végén alakult ki a rögbiből. Az arena football az amerikai futball egyik változata, ez úgy viszonyul az amerikai futballhoz, mint a futsal (teremfoci) a labdarúgáshoz: ugyanaz a játék, teremben (arénában), nagyobb irammal, több ponttal. A kanadai futball szorosan kapcsolódik az amerikai futballhoz, igaz pár fontos pontban el is tér attól.

Szabályok

A footballt a pályán lévő két, tizenegy tagú csapat játssza, de a játék sajátosságából adódóan a csapatokat az edzői stábbal együtt közel 70-70 fő alkotja. Mivel a játéknak még nincs kialakult magyar szakzsargonja, a legtöbb dolgot az eredeti angol nevén neveznek itthon is.

A játék célja

Több pontot szerezni, mint az ellenfél.

Játékidő

Egy meccs általában négy 15 perces negyedből áll, a második és a harmadik negyed között van a félidő, egyébként a negyedek között csak térfélcsere van. A középiskolai mérkőzések 4 x 12 percesek. Az előbb leírtak természetesen főleg a sportág hazájában, és a nagyobb bajnokságokban (NFL, college football) érvényesek, a világ más részein, és más bajnokságokban előfordulhatnak eltérő hosszúságú összecsapások. A II. Magyar Bajnokságban (II. Hungarian Bowl) 4 x 12 perces mérkőzéseket rendeznek. A játékidő mérése leginkább a futóórás és tiszta játékidő keverékeként fogható fel, bizonyos playek (pl. a játéktéren kívülre kerül a labda, punt) után megáll az óra. Emiatt egy teljes futballmérkőzés akár három óráig is tarthat. Ha a rendes játékidőben döntelen az állás, akkor hosszabítás (overtime) következik, ez lényegében egy 5. negyed. Ilyenkor a hirtelen halál szabálya lép életbe, vagyis az első pontot szerző csapat nyer. Ha egyik csapat sem szerez pontot, akkor a mérkőzés döntetlennel ér véget.

Támadások közötti idő

A támadó csapatnak 40 másodperce van a támadás indítására, ha a bíró nem állítja meg az órát. Amennyiben technikai okok miatt (pl. sérülés, büntetés stb.) megállították az órát, akkor a bíró óra-újraindítási jelétől számítva 25 másodperc van a kezdésre. Amennyiben a támadó csapat az adott időn belül nem kezdi meg a támadását, büntetést kap (Delay of Game).

„A running back útját a labdával a támadófal (offensive line) dolga biztosítani. Másik oldalról pedig a védőfalé (defensive line) megakadályozni.”

A játék menete

Egy amerikaifutball-mérkőzés rövid, általában 5-10 másodperces támadóakciók sorozatából épül fel, melyek között 25, illetve bizonyos esetekben 40 másodperc megbeszélési idő van, tehát a játék menete nem folyamatos, ellentétben pl. a rögbivel. A kezdőrúgást (kickoff) követően a fogadó csapat visszafutó embere (kick returner) elviszi a labdát egy bizonyos pontig, ahonnan a csapat támadóegységének maximum 4 lehetőségből minimum 10 yardot kell előrejuttatnia a labdát. Ha ez sikerül, akkor a támadók first down-t érnek el, vagyis újabb négy lehetőséget az előrejutásra attól a ponttól, ahol az akció véget ért. Ha ez nem sikerül, akkor az ellenfél következik. Fontos megjegyezni, hogy a pályán lévő két csapatból egyidejűleg az egyik mindig támad, a másik mindig védekezik. Azt a pontot (egész pontosan a labdára állított, az oldalvonalra merőleges egyenest), ahol a labda van az akció (play) megkezdésekor, line of scrimmage-nek nevezik . A játékosok a line of scrimmage két oldalán állnak fel egymással szemben. Az akciók (kivéve a kezdő-, és a szabadrúgást) a snap-pel kezdődnek. A snap során a center a lábai között átadja a labdát a mögötte álló irányítónak.

Ezután két módon lehet előrejuttatni a labdát. Az egyik a a labdával való futás, a másik annak lepasszolása. A futás (rush) az esetek nagy részében handoff-al kezdődik, ez az a mozzanat, amikor a QB átadja a running back-nek a labdát. Az irányító maga is futhat a labdával a snap után. A passzolás az amerikai futballban -ellentétben a rögbivel- az esetek túlnyomó többségében előre történik. Előre passzolást egy playben csak egyszer, és csak a line of scrimmage mögül lehet végrehajtani a támadócsapatnak. Oldalra, illetve hátra bármennyiszer, és bárhol lehet passzolni. Ezt nevezik lateralnak, de ez rendkívül ritka, mivel ekkor nagy a labdavesztés kockázata.

Az akciónak akkor van vége, ha a labda „halott” lesz. Ez a következő esetekben fordulhat elő:

- a labda a földre kerül, vagy a védekező csapat megállítja annak előrehaladását
- egy passz az oldalvonalon, vagy az alapvonalon kimegy a pályáról, illetve földet ér anélkül, hogy elkapták volna. Ilyenkor az előző line of scrimmage-ről indul a következő play
- a labda, vagy az azt birtokló játékos elhagyja a pályát (out of bounds)
- pontszerzés
- bizonyos büntetések esetén akció közben a bírók megállítják a játékot, és a labda halott lesz.

„A linebackerek igyekeznek a réseket betömni, az utolsó gátat a cornerback-páros és a safetyk kettőse jelenti.”

Az nfl.hu magyar nyelvű rajongói hírportálon az alábbi aloldalon olvashatók további részletes leírások a sportágról, szabályairól, játékrendszereiről, történetéről, ezen felül a site szerkesztői számos angolszász szakkifejezés magyar értelmezését is elkészítették.

Játékleírás, alapszabályok
Pozíció leírások, formációk
Szabálytalanságok és büntetések
Történelem, Múltidéző
Szótár, alapkifejezések

„Bizonyos büntetések esetén akció közben a bírók megállítják a játékot, és a labda 'halott' lesz.”

És végül ajánlhatjuk azokat a linkeket, amelyek az Index kebelében működő amerikaifocis webnapló, a meg1yard.blog.hu „Alapok„ című oktató szekciójában szerepelnek:

1. lecke: A pálya
2. lecke: A játék célja
3. lecke: Játék az idővel
4. lecke: Pont(osan)
5. lecke: Nagyon csúnya dolgok
6. lecke: A támadók - 1. rész
7. lecke: A támadók - 2. rész
8. lecke: Védők - 1. rész
9. lecke: Védők - 2. rész


A 2009. évre érvényes hivatalos játékszabályzat az Magyarországi Amerikai Football Csapatok Szövetségének honlapjáról.