Tizenkilencre mit lehet még húzni?...

A címbéli szám megfejtése: ennyi aktív játékos volt jelen a szeptember 4-re meghirdetett őszi idénynyitó foglalkozáson. Mint emlékezetes, ez az alkalom jelentette - amint azt jóelőre beharagozta a szakvezetés - a nyári szünet végét, a 2010-es bajnokságra irányuló felkészülés kezdetét. Kevesebb mint kéttucatnyian találtak rá módot, avagy kaptak kedvet, hogy ezen a pénteki délutánon ott legyenek a rendőriskolai pályán (pontosabban a tornateremben). Mindössze ennyien találkozhattak ismét társaikkal, akikkel alig több mint egy hónap múlva (október 10.) sorsdöntő wild card mérkőzésen kell majd együtt küzdeniük a jászberényi pályán, és edzőikkel, akiknek utasításait végrehajtva kellene egyre aktívabban készülni a következő fél esztendő folyamán a következő évi versenysorozatra (legyen az ilyen vagy olyan osztályban...).

A jelenlévő játékosok az Észak-Magyarország fotósának kedvéért összeálltak, érzékeltetve, milyen lelkes és tettrekész a Steelers kerete a felkészülési idény kezdetével...

A juniorok természetesen ezekben a napokban még a saját dolgukra figyelnek (bajnoki rajt most hétvégén!), mint ismeretes, az ő keretükből is legalább féltucatnyian hozzászámolhatók a nagycsapat állományához. Valahogy így lehetne most kikalkulálni, hány emberre tud majd az egyesület számítani a tekintetben, hogy a klub megőrizze jelenlegi helyét a magyar amerikafutball rangsorában. Annyi látszik, hogy ha a húszat túl is lépi, a harmincat bajosan haladja meg ez a szám...
Öröm az ürömben, noha a gondokon nyilván nem sokat enyhít, hogy mielőtt még Steelers nagyobb arányú, szervezett toborzásba fogott volna, máris érzékelhető az érdeklődés a sportág és az Acélcsapat iránt: ketten voltak teljesen újak ezen a pénteki találkozón. Hétfőn, azaz ma kiderül, ki marad, ki „tűnik el”, vagy legalább érezteti tüntető jelen nem létével, hogy őrá mennyi (nem) lehet számítani a jövőben. Ez utóbbi természetesen nem az újoncok tekintetében lesz vízválasztó, hanem a jelenleg a Steelers 2009-es rosterén szereplők esetében.

Tudvalevő, hogy többeket szerencsétlenül kiszámíthatatlan munkahelyi beosztásuk hátráltat a gyakoribb edzéslátogatásban - ezt az indokot a vezetőedző mindig méltányolta s ezután is így tesz -, ám tény, egyre gyakoribbak a kevésbé elfogadható magyarázkodások a hiányozást illetően, amelyekre iskolai tanulmányokra, családi elfoglaltságra és effélékre vonatkoznak. Itt már mindig felmerül: mennyi mindent helyez az illető életében az amerikaifutball elé... mert ha túl sokat, akkor úgy tűnik, a sport és a klub már nem olyan fontos számára, mint amikor elkezdte űzni, mint amikor belépett, játékossá vált. Ez nem baj, mármint hogy senki sem vonható felelősségre azért, mit szeret és mit nem (annyira), mennyit képes érte tenni és mennyit már nem - de az igenis elvárhat, hogy az értékrendjében netán bekövetkezett változásról értesítse csapatát. Társait és edzőit, egyszersmind a klubvezetést. Hiszen utóbbiaknak arra is ügyelniük kell, nehogy egyszer elkövetkezzen egy olyan helyzet, amikor a következő meccsre való kiállás is veszélybe kerül. A tét immár a Miskolc Steelers becsülete. És jövője.