Ellenfeleink 2. - Lesi Tamás és Németh Gyula, Rebels

Interjúsorozatot indítottunk nemrég, amelyben azokat a csapatokat és vezetőiket igyekszünk közelebbről bemutatni, amelyekkel-akikkel tavaszi "hadjárata" során találkozik a Steelers. Ha nem is a magyar amerikaifutball-szcéna egészét, de legalább idei ellenfeleinket ismerjük meg jobban, nézzünk a hírportálok szimpla meccseredményei, a bajnoki tabellák "mögé" kicsit. Az apropót értelemszerűen az egymás elleni meccsek szolgáltatják.

Második a sorban az április 10-i rivális, az Újbuda Rebels, és két edzője, Lesi Tamás (head coach), illetve Németh Gyula (defensive coordinator).

(Az interjúsorozat előző része: Ellenfeleink 1. - Hanász Róbert és a Tigers)

- Mikor, milyen körülmények között lettél edző? Milyen elképzelésekkel vágtál bele a feladatba, mit sikerült valóra váltani belőle?

Lesi Tamás: - Még előző csapatomban (a Vipers - a szerk.) kellett valaki, aki elvállalja, hogy részt vesz az edzőképzésen, és mivel a támadó csapatrésszel, illetve az erőnléti, bemelegítési gyakorlatok levezetésével is én foglalkoztam akkoriban - (no meg mert senki más nem vállalta - így bevállaltam. Kényszer volt ez egy picit - bár megtisztelő -, és mivel máig aktív játékos vagyok, azóta is ideiglenes helyzet. Mikor a csapatunk, új vezetéssel, nekivágott a Rebels létrehozásának, a védelmünk dominált a meccseken és az edzéseken is, ami sem a hangulatnak, sem a szakmai fejlődésnek nem tett jót. Így akkor Gyulával és más segítőinkkel átbeszéltük a helyzetet, és egy mindkét csapatrészt kiszolgáló edzésmunkát teremtettünk, igen erőltejes és hatékony kommunikációval egymás és a játékosok között. Újraszerveztük a támadó csapatrészt - Lencsés Dávid, és Lesi Péter segítségével - és elkezdtük a munkát, amelynek eredményét e a mai csapat képe mutatja.

Németh Gyula: - Én 2006 nyara óta dolgozom a srácokkal. Akkor hívott fel a Vipers vezetősége, hogy nincsen-e kedvem foglalkozni a védelemmel. Korábban soha nem edzősködtem ezért nagyon sok mindent meg kellett az első években tanulnom. Azóta is tanulok minden nap. Szerencsére rengeteg elhivatott játékosunk van, akik komolyan veszik a futballt és hajlandóak vele foglalkozni elméleti síkon is, ami bizonyos posztokon nagyon fontos. Az elmúlt öt évben egy olyan evolúción mentünk keresztül, aminek eredménye egy könnyen átrendezhető, flexibilis playbook lett, változékony frontokkal és coverekkel, mégis megtartva az elsődleges arculatunkat és koncepciónkat. A jövő pont ennek az elképzelésnek a megtartásáról és tökéletesítéséről szól.

(A két szakvezető a Rebels-Titans meccsen, fotó: Sams)

Lesi Tamás: - Még 2005-ben egy gyermekkori barátom szólt, hogy látott valahol egy hirdetést, és mivel előtte már láttam amerikai filmekben ezt a sportot, és épp egy vállműtét után voltam, azonnal kipróbáltuk. Voltunk lent a Wolvesnál, az akkori Black Knightsnál, végül lementünk a Vipershez. Egyértelműen a csapatban uralkodó hangulat miatt maradtunk Viperáknál; soha nem is bántam meg. Mikor először megkérdezték milyen poszt érdekel, már utánanéztem a sportnak, így egyértelmű volt a válaszom: "ahol szinte mindent lehet, és sok a brusztolás, azaz running back leszek". Nem vagyok túl nagydarab - mindig azt mondom, hogy nálam nincs kisebb ember -, így sok posztra nem is volnék jó, de edzéseken már szinte minden feladatkörben szerepeltem.

Németh Gyula: - 1992-ben, 14 évesen ismerkedtem meg a sporttal a Margitszigeten gyakorló Budapest Lionsnál. Boda Gábor és Grátz Vilmos vezette azt a csapatot és nagyon szerettem lejárni télen-nyáron. Igazi kezdetleges grundfoci volt. Nem is lehetett kétséges, hogy ez lesz "a" sportom. A kezdetektől csak a védelem érdekelt, azon belül is főleg a linebacker poszt. Aztán a kilencvenes évek közepén jött a Star Force és a Kábel-pálya, ahol a legfiatalabb voltam a csapatban, de azért nagyon szerettem az edzéseket. Jóval később játszottam a mexikói aréna-ligában ahol nagyon sok olyan embertől tanulhattam apróságokat, akik tényleg gyermekkoruk óta űzik ezt a sportot. Azt nem gondoltam volna, hogy egyszer majd edzősködöm is.

(Lesi Tamás, amikor pályára küldi saját magát, fotó: Bálint Gergely)

- Nézetetek szerint hol tart jelen pillanatban a Rebels a saját históriájában?

Lesi Tamás: - A Rebels mai helyzete nehezen megfogható, mert eddigi utunk felfelé halad - sőt, száguld -, mind játékban, mint szervezettségben, de látszanak a korlátaink, amit a szövetség jelenlegi politikája csak növel és közelebb hoz. Azt gondolom, lassan a nagycsapatok is belátják, hogy amíg itthon nem tudunk nézettséget szerezni a sportágnak és a magyar bajnokságot nem tudjuk előtérbe helyezni, egy színvonalas és stabil hazai ligát kialakítva, addig a nemzetközi mezőnyben nem csak hogy nehéz jó eredményeket elérni, de nem is fog senkit érdekelni. A jövőt nehéz még felvázolni is, mert a mi egyesületünk, mint a többi is, napról napra, évről évre működik. Saját zsebből gazdálkodunk, és bár magas szinten tesszük, ez folyamatosan korlátozza a lehetőségeinket. Rövid távon belekezdtünk egy juniorcsapat kiépítésébe, és külön újoncképzésbe. Eddig látunk most, és izgalommal várjuk, mivel variálja meg a szövetség a jövő évünket.
Teljes a sport reklámmentessége, és ami van, az komolytalanná teszi. Inkább kéne egy két minőségi megjelenés, mint ezek a nulla forintos gerillaakciók. A nézők 97 százaléka még mindig csak ismerős, rokon, és ez korlátozza a számukat is.
Támogatóink nincsenek - a játékosokon, és a vezetőségen kívül -, és eddig az önkormányzati támogatások is elmaradtak, de a mérkőzéseink egy stabil, és aktív szurkolótábornak köszönhetően majdnem "nullásak".

(A csapatát belülről is irányító 31-es a miskolci mérkőzésen, fotó: Bátori Péter)

- Mindezek nyomán optimistán avagy óvatosan tekintesz az amerikaifoci magyarországi továbbfejlődése elé? Mit tartasz a sportág legfontosabb jellemzőinek, vonzerejének - ugyanakkor mit az esetleges fő problémáinak?

Lesi Tamás: - Mindenképpen óvatosan viszonyulok a sportág jövőjéhez, mert ez egy igen költséges, mind emberanyagban, mind anyagiakban, mind szervezettségben nagy erőket igénylő sport, amiből egy sport kapcsán nagyon kevés van mostanában. Ezzel szemben nagy értékeket képvisel, mert látványos, "jól eladható cirkusz". Fontos része a küzdelem, az önfeláldozás, a drámaiság, ami mind nevelésben, szocializálódásban, mind időtöltésben jó eszköz egy közösség nevelésében.
Legfőbb problémának a fiatalságából adódóan a jó szakemberek alacsony számát találom a szövetség, az egyesületek, az edzők, valamint a szervezési feladatokban résztvevők között.

Németh Gyula: - Nagyon hiányzik a csapatok közötti kommunikáció. Mindenkiben van rá törekvés, mégsem jön össze a dolog. Ez, remélem, nemsokára változni fog.

(Mezben, de az oldalvonalon kívül: Lesi Tamás head coach és running back, fotó: Dina)

- Van-e sarkos véleményetek a szövetségről, a bíráskodásról, az ellenfelekről
általában, a "nagy magyar amerikaifutball közösségről", amit megosztanál
az olvasókkal? Akár jó, akár rossz.

Lesi Tamás: - A szövetségünk nem működik, mert a tagegyesületek nincsenek tisztában a saját érdekeikkel, és a fejlődésünk utáni nagy rohanásban idejük sincs átgondolni azt. Nem képviseltetik magukat, és nem használják ki, hogy a szövetség egy egységes, demokratikus akarata a tagjainak, és abban mindenki egyenlő, és nem rendelhető alá másnak... A szövetség vezetése nagyon gyorsan akar a csillagokig jutni és kihagy bizonyos lépcsőket, aminek az árát az egyesületekkel fizetteti meg. A tagokkal szigorú, míg önmaga akár kihagyhat egy törvényileg kötelező közgyűlést is! Ha öntudatára ébredne ez a "nagy magyar amerikaifutball közösség", akkor egy sok más sportágénál találékonyabb, áldozatképesebb szervezet lehetnénk.
A bíráskodásról jót mint edző és mint csapatvezető sem szabad mondanom…, de a mostani gazdasági alapú döntés sokat ront a helyzetükön, és ha ennyire drága és ilyen kevés még a bíró a szövetség által "gerjesztett" háromosztályos bajnoksághoz, akkor nem kell bevállalni egy nemzetközi kupát. Én becsülöm a játékvezetőket és értékelem a munkájukat, és úgy tapasztalom, hogy ahogy a csapatok, úgy ők is fejlődnek: egy picit mindig lemaradva, de sok igyekezettel. Ne felejtsük el, hogy nélkülözhetetlen részei a játékunknak.

Németh Gyula: - Ismerem a legtöbb magyar bírót és ritkán kerülök velük komolyabb konfliktusba, szerencsére, de az világos, hogy bár folyamatosan fejlődnek, néhányuk nem tudta a mai napig levetkőzni azt a már-már autokrata magatartást, amit gyakran összetévesztenek a magabiztossággal. Márpedig egy fölöslegesen és túlzottan karót nyelt bírónál kevés bosszantóbb van egy fontos mérkőzésen. Egy bírónak szerintem úgy kell határozottnak lennie, hogy közben laza is marad. Erre is van példa itthon, persze.

(Németh Gyula a pálya széléről koordinálja a defense-t, fotó: Bálint Gergely)