Miért ne?!

Történelmi mérkőzés, történelmi győzelem, történelmi eredmény - ez többször is elhangzott, például a meccset élőben a helyszínen (kitűnően) kommentáló szpíker szájából, de valószínűleg a játékosok maguk sem gondolják, pontosabban nem is tudhatják, mennyire igaz ez a minősítés. Hiszen jelentős a találkozó szakmai eredménye, jó játék, magabiztos győzelem, sok szerzett pont, és a rájátszás esélyének bebiztosítása: nem lehet túlbecsülni ezek fontosságát. De a lelátótól látszott, ami mégis fontosabb lehet a fentieknél: hogy ez végre egy „igazi” sportmérkőzés volt, valódi szurkolósereggel, valódi szurkolással. Nem egyszerűen népes közönség jött össze - minden percben látszott, hogy az ezen a szombaton az Eger ellen a miskolciakért szorítók tábora messze túlmutat az amatőr, történetük kezdő éveiben tartó sportágak tipikus nézőtáborán, amely értelemszerűen zömmel rokonokból, barátokból, ismerősökből áll. Nem, ezen a hétvégén a Volán-pályán több százan gyűltek össze olyanok, akiket önmagában az amerikaifutball iránti érdeklődés hozott ki, azon belül is a látványos és izgalmas sport miskolci kezdeményei iránti kíváncsiság, a szurkolói lokálpatriotizmus, s ezek az emberek a rangadó folyamán a lelátóról végig tanúbizonyságát adták, hogy értő szemlélői az eseményeknek, gyakran lehetett tapasztalni, hogy egy-egy nehéz szituációban a padok közül hamarabb bemondták a helyes verdiktet, mielőtt még a játékvezetőknek idejük lett volna reagálni. Azt hiszem, elmondható, ezen a délután egymásra talált csapat és közönsége, és mindenki a maga szintjén és helyén megadta a másiknak, ami tőle tellett. A Steelers izgalmas - helyenként talán túlzottan is izgalmas... – küzdelemben szállította az elvárt két pontot, a drukkerhad pedig ehhez megadta azt a biztatást, amilyet a korábbiakban talán még sosem kapott a gárda. Jó volt látni, ahogy a kiemelkedő megoldásoknál - például a két passzolt-elkapott touchdownnál - százak ugrottak fel azzal az ösztönös mozdulattal, ami már nem a rokon srácnak vagy a jóbarátnak szóló „udvarias” üdvözlés, hanem a hamisítatlan sportbeli örömkitörés; ilyesmit az ember amúgy csak a „vérprofi” európai labdarúgás helyi reprezentánsai, a DVTK stadionjában láthat hétről hétre, mikor hazai gól esik. És most már a Steelers pályáján is.

Jelen sorok írója további merész kijelentésre is vállalkozik, amire pedig nem volna jogosultsága, tekintve hogy az egyesület kéthárom éves történetét nem volt alkalmas végigkísérni, a komoly meccseket sem láttam mind, mégis, azt meri most állítani, hogy ez a Steelers - Eger derbi volt a hazaiak eddigi legszínvonalasabb, szakmailag már-már egy magasabb szintet képviselő, nyilvánvalóan legpontgazdagabb, s ilymódon a legszebb reményekre jogosító produkciója. Ez volt az a döntő ütközet, amely során számos ponton az önfeledt szemlélő gyönyörűségével figyelhette az ember a pályán kívülről a drive-ok felépítettségét, a váratlan play-hívásokat, a „zsinóron húzott” labdákat, a védőkről „lepörgő” labdavivőket, a megmosolyogtató mistackle-öket és a bombabiztos tackle-öket, az irányítót másodpercekig megvédő egyik falat, viszont az ellenfél quarterbackjét sokszor siettető másikat..., és azt, hogy szinte láthatóan, „kézzel foghatóan” vívta sakkjátszmáját a két szakvezetés a gyep átellenes oldaláról. Szerény véleményem szerint ezt a találkozót, ha volnának a magyar bajnokságból tévéközvetítések, nyugodtan közéjük lehetett volna venni.

Én magam írtam le alig pár hete Joe Selmser szavait egy beszélgetés végéről, amit, látom, most valaki épp idézett a honlap fórumában: nem elég a második hely... „unalmas” volna. Szóval leírtam annak idején, de mint a csapatot közelről szemlélő kívülálló, hinni nem hittem benne. Láttam, mi történt és főleg hogyan Újpesten, aztán itthon, majd elképzeltem, mi volt Zalaegerszegen, és tudtam, mi folyik hétről hétre az edzéseken, mindezen élmények alapján nyilvánvalónak tűnt, hogy „jó az a második hely”... és senki sem ejthetett volna egy kritikus hangot sem, ha idény végére megvalósul, egy tisztességes playoff-szerepléssel betetőzve, még akkor is, ha ott már alulmarad a papíron jobbnak, rutinosabbnak, erősebbnek tartott gárdák valamelyikével szemben a csapat. De most... Nyíregyházán, valódi tétért, a csoportelsőségért, a rájátszásban újra a hazai pálya lehetőségéért - miért ne?! Nem merek hinni benne, de a magam részéről szívesen csinálnék még egy Miskolc Steelers - Akárhonnan Akárkik meccsre valami szép kiadványt a nézőink élményének teljessé tétele érdekében. Nyomda is lenne hozzá, azt tudom. Már csak az alkalmat kell megteremteni rá.

Balogh Attila

mérkőzések

2022 HFL,
alapszakasz:

április 24.:
Miskolc Steelers - Győr Sharks 28-25 h.u.


május 21.:
Miskolc Steelers - Budapest Cowbells 21-29


június 11.:
Miskolc Steelers - Budapest Wolves 31-38

június 18.:
Fehérvár Enthroners - Miskolc Steelers 28-7

július 2.:
ELŐDÖNTŐ
Fehérvár Enthroners - Miskolc Steelers 26-13

július 16.:
DÖNTŐ - XVI. Veolia Hungarian Bowl




--------------------------------
2021 Divízió I,
alapszakasz:

április 10.:
Miskolc AFT - VSD Rangers 16-14


április 25.:
Miskolc AFT - Dabas Sparks 8-21


május 9.:
Miskolc AFT - Eger Heroes 56-14


május 29.:
DEAC Gladiators - Miskolc AFT 6-49


június 20.:
Budapest Cowbells II - Miskolc AFT 0-55


július 4.:
ELŐDÖNTŐ
Miskolc AFT - Budapest Titans 42-2


július 17.:
DÖNTŐ - Pannon Bowl
Miskolc AFT
- Budapest Cowbells II 43-22

bajnokság

2021, TD Store Divízió I keleti csoport, alapszakasz

W
L
point
Fehérvár Enthroners
4
0
150:51
Budapest Cowbells2
2
101:121
Budapest Wolves2
2
92:105
Miskolc Steelers1
3
87:120
Győr Sharks1
3
79:112



:








edzések

Miskolc, rendőrtiszti iskola pályája (Szentpéteri kapu)

felnőtt/junior kedden és csütörtökön 18-20 óra között

Nagyobb térképre váltás


A sportág iránt újonnan érdeklődőket is a fenti időpontokban várja a klub; előzetes információ: info@miskolcsteelers.hu

Tagdíj: havi 5 ezer forint (újaknak az első hónap ingyenes)
2009 © by aaa kommunikáció - koncept - design - program
Balogh Attila
Tellinger András
Gerendai Balázs