"Megerősödve jöttek ki a kudarcból"

A magyar bajnokságok történetében elsőször - hála az új lebonyolítási rendszernek - nem egy mindent eldöntő mérkőzésen érdemelte ki egy csapat a bajnoki címet. Így kezdődik a Pro Football Magazin weboldalára felkerült cikk. A Miskolc Steelers, az Eagles elleni győzelemmel behozhatatlan előnyre tett szert a bajnokság vége előtt - írja a kettős interjú felvezetéseképpen a szerző, Szilvási György. Az alábbiakban olvasható riport a Száraz Zsoltnak és Imricskó Péternek feltett kérdések nyomán készült.

A PFM ősszel még egy parázs osztályozó mérkőzés utáni, csalódott Steelers-ről számolhatott be. Ám már akkor is ígéretet tettetek: "Egyértelmű a cél, visszajutni a Div. 2-be (akkor még ez jelentette a magasabb osztályt - a szerk.) és ott benne lenni az első négyben. Mindenáron." Az ígéret első felét teljesítették, visszajutottak a magasabb osztályba. Kérdéseimre Száraz Zsolt vezetőedző és Imricskó Péter, a csapat futója válaszolt.

- Milyen érzések kavarogtak bennetek, mikor lefújták az Eagles elleni, május 29-i mérkőzést, mi az, ami elsőként eszetekbe jutott?

Sz. Zs.: A lefújás pillanatában mindössze az volt bennem, hogy bajnokok vagyunk, együtt örültem a csapattal, ugráltam én is - lehet látni a videón -, éreztem, hogy ezt már senki nem veheti el tőlünk, hogy lesz egy érmünk, Ma Magyarországon óriási dolog ez, bármelyik csapatnak, bármelyik bajnokságban. Lökést is adhat a továbbiakra. Ez volt bennem: megcsináltuk. Hatalmas megkönnyebbülés.

I. P.: Nehéz kérdés. Sok minden átfutott az agyamon. Hogy végre elértük a célunkat. El se hittem kezdetben, mikor lefújták. Nagy öröm. És egy gondolat: hogy még hajtani kéne az utolsó meccsen is, hogy meglegyen a hatodik győzelem, úgy igazi az arany.

- Bár az idény eleji célok egyértelműen meg lettek fogalmazva, mégis mit vártatok a Div. 2-től, az ellenfelektől, és ehhez képest mi történt, mit valósított meg a csapat?

Sz. Zs.: Azt vártuk, azt is tűztük ki célnak: vagy az első helyen, de legrosszabb esetben a második helyen végezzünk, és osztályozóval visszakerüljünk a magasabb osztályba. Mindegyikükkel először játszottunk, ismeretlenek voltak számunkra, nem tudtuk, mire számítsunk; csak a videók alapján. Aztán a meccsek során túlnyomórészt a mi kezünkben volt a sorsunk, rá tudtuk erőltetni az akaratunkat az ellenfélre; egy kivételével, ott szerencse is kellett a győzelemhez.

I. P.: Minden meccs esetében úgy voltam vele előzetesen, hogy nem is gondoltam rá, hogy elsők lehetünk. Hanem hogy minden meccs már "a döntő", így fogalmaztam magamban, ahol nem szabad hibáznunk. A második helyre számítottam. Abból indultam ki, mindegyik csapat ellen nehéz lesz.

- Furcsa kérdés, mégis felteszem: lehet, hogy a kiesést jelentő pofon és az alsóbb osztályban való szereplés jót tett a csapatnak? Utalok itt főként erre a tavalyi mondatra: "olyan hibák jöttek elő, amik egyértelműen az edzéslátogatottság, vagyis edzés-nem-látogatottság számlájára írhatók."

Sz. Zs.: Mindenféleképpen megerősödve jöttünk ki az említett kudarcból. A nem megfelelő mentális hozzáállásból adódott az edzéslátogatottság hiánya. Nem sikerült tavaly úgy ösztönözni a játékosokat, elérni azt az akaratot, hogy az első perctől az utolsóig egymásért küzdjenek. Idén sokan mondták, maguk a játékosok, hogy amikor vesztésre álltak, amikor lejöttek a pályáról cserére, a többiek a kispadról buzdították őket, és ez sokat jelentett nekik. Ma Magyarországon kizárólag akarattal nagyon sok mindent lehet elérni. A taktikai dolgokat is helyettesítheti. Jó volt ugyanakkor, hogy a juniorokhoz idén hozzá lehetett nyúlni, 17 fiatal vagy teljesen újonc csatlakozott a kerethez, új színt vittek a felkészülésbe. Nekik bizonyítaniuk kellett és bizonyítottak is, és ez a régiekben is szemléletváltozást eredményezett. Végül pedig megállapítható, hogy az Arénára való közvetlen felkészülés volt a mérföldkő. Akkor és ott állt össze a csapat, a játék.

I. P.: A kudarc sosem jön jól, de igazából hasznos volt, mert akik addig nem vették komolyan, félvállról vették, mostanra lemorzsolódtak. Az első idei itthoni meccsen is előfordult némi kis komolytalanság, akkor volt egy motiváló beszédem, pofon is csattant az öltözőben. Még viccelődtek, táncoltak néhányan, bosszantott, mert ugyanazt láttam benne, mint anno Jászberényben. Most már többen vagyunk, akik kellően komolyan vesszük.

- Visszaérkezett a csapathoz Joe Selmser. A remek sportember jelenléte szintén kedvezően hathatott a játékra és csapategységre. Jól gondolom?

Sz. Zs.: Egyértelműen. Nagyon jó játékos - de hozzá kel tenni, nem miatta nyertük meg ezt a bajnokságot. Kétségkívül nagy szerepe volt a fehérvári meccsen. Edzőként is jól jött nekem, hogy ilyen tapasztalt játékoshoz nyúlhattam, úgy küldtem pályára, hogy vezesse győzelemre a szünetben még vesztésre álló csapatot, és megtette. De azt se felejtsük el, hogy az össz-meccsidő túlnyomó többségében a fiatal, juniorból felhozott Hegedűs Ádám volt az irányítónk, és ő vezényelte a csapatot, például a Békéscsaba ellen, amikor még Joe sehol sem volt.

I. P.: Inkább nagyobb erőt jelentett lelkiekben, nagyon jó barátunk, nagy támogatást jelent, mint barát, többet, mint ha egy másik csapatból leigazoltunk volna valakit, mégoly jó focistát. Vártuk, hogy jöjjön "haza", vissza hozzánk. Nem azért, mert jó játékos, hanem mert steelers-es, közénk tartozik.

- Volt, amikor akaratból vizsgázott jelesre a csapat, két mérkőzésen is (Ethroners, Eagles) hátrányból fordítottatok. Hogyan tudtál/tudtatok lelket önteni a csapatba - ha egyáltalán kellett, honnan jött a plusz erő?

Sz. Zs.: Félidőben 19-6, illetve 19-7 volt az állás, de mégsem volt kilátástalan a helyzet egyik esetben sem. Pesten annyival jobban álltunk, hogy tudtuk, képesek vagyunk fordítani a meccset, hiszen már egyszer megcsináltuk. Nem voltam olyan ideges. Fehérváron az volt a probléma, nagyon meglepően beleszaladtunk a nagy pontarányú hátrányba, ez akkor új volt ebben a bajnokságban. Szünetben elbeszélgettünk a srácokkal, mondtuk nekik, sokkal többet tudtok, "ez Miskolc?", mondtuk, hogy ezt kérdezik a lelátón is a csalódott nézők. Nagy szerepe volt a fordításban az azt megelőzően játékra jelentkezett Joe-nak, sokat beszélgettem vele, hogy az ő tapasztalatával kell hozni ezt a derbit. Utána megvolt a szükséges szerencse is, meg minden, ami a sportban kell.

- Most, hogy már biztos a magasabb osztályban való indulás, felmerül a kérdés: milyen lépéseket tesz a Steelers, hogy megfeleljen a magasabb szint kihívásainak?

I. P.: Eredményesebb, több edzésmunka, illetve az utánpótlás további fejlesztése, ezek a fontos lépések szerintem.

Sz. Zs.: Szeretnénk az edzők képzése terén is tovább lépni, a juniorbajnokságban is indulni, de mindez még képlékeny. Az egyéb feltételekben ma még nem tudom, lesz-e változás. Az első osztályra való felkészülés azért majd jóval komolyabb kell hogy legyen, finomítani a játékosok egyéni tudását, professzionálisabbá tenné az egész folyamatot. Az őszi edzőmeccseket én magam nem tartom fontosnak, a tavaszra nézve. Az utánpótlást sokkal inkább. Fejlesszük magunkat, hogy bent tudjunk maradni a Div 1.-ben, és majd 2-3 év múlva, amikor csupa saját nevelésű, volt junior játékossal állunk fel, majd akkor megmutatjuk...

- Van-e tervben egy "div-egyes" csapatbuli, vagy már megvolt?

I. P.: Vasárnapra esik a meccs, emiatt olyan óriási ünneplés nem lesz, hiszen vizsgaidőszakban vagyunk, ez sokakat, diákokat érint a csapatból. De ha meglesz, az már elég, hogy átvehetjük az aranyat. Nekem bőven elég lesz. A muri már megvolt a múltkor, a Pestről hazafelé tartó úton és az azt követő éjszakán.